2013. szeptember 12-től hivatalosan is a Voyager–1 az első ember alkotta tárgy amely elhagyta a Naprendszert. A 36 éve repülő űreszköz jelenleg 19 milliárd km-re van a Naptól. Az új adatok arra utalnak, hogy a Voyager szonda már egy éve egy átmeneti régióban repült, ahol még érződött a Napunk hatása de már keveredett a csillagközi térrel.

A Naprendszer határát a Nap által generált töltött részecskék mérésével tudják megállapítani (helioszféra), viszont a szondán már nem működött a plazma érzékelő. Ezért a tudósoknak egy más módot kellett találnia arra, hogy megállapítsák, hol is jár a Voyager–1. Erre a 2012 márciusi napkitörést használták amit 13 hónappal később, 2013. április 9-én, a Voyager–1-es Plazma Hullám Műszer (PWS) érzékelt is. Mivel a plazma érzékelő már nem üzemelt a szondán, így a napszél okozta rezonanciát mérték. Az így kiértékelt adatok alapján megállapították, hogy a Voyager több mint 40-szer sűrűbb plazmával találkozott mint a helioszféra külső rétegében. 

A Napot körülvevő helioszféra tele van a Nap ionizált plazma részecskéivel. A burkon kívül viszont a plazma a felrobbant csillagokból érkezik, így a csillagközi térben sűrűbb. A szonda egy régebbi, még a helioszférában mért eredményét hasonlították össze a mostanival, ami végül azt az eredményt hozta, hogy jóval nagyobb a plazma sűrűség amiben haladt, ami megfelel már a csillagközi térben várhatóknak.

További érdekesség, hogy erről hangfelvétel is van, így bárki meghallgathatja, hogy "milyen" is a csillagközi tér "hangja". Amúgy nekem erről egyből az Alien trailere jutott eszembe, ahol a vége felé szintén valami hasonló hang szól.

A Voyager család repülése talán az egyik legsikeresebb szondás NASA misszió az emberiség történelmében mivel útjuk során szinte minden, addig nem ismert bolygóhoz ellátogattak. Az eredeti elképzelések szerint még kettő indítást terveztek a Jupiterhez, a Szaturnuszhoz és a Plútóhoz 1976–77-ben, és újabb kettő indítást a Jupiterhez, az Uránuszhoz és a Neptunuszhoz 1979-ben, de pénzügyi okok miatt ez aztán nem valósult meg. A Voyager–10 tovább vizsgálta (a Pioneer-ek után) a Jupiter gyűrűrendszerét, felfedezte az Io nevű holdján a vulkáni aktivitást, közel repült az Amaltheáthoz, az Európához illetve a Ganymedeshez majd a Szaturnusz felé vette az irányt. Itt 124 000 km-re haladt el a bolygó mellett és meglátogatta 7 holdját is (Titán 4 000 km, Rhea 72 000 km, Mimas 88 800 km, Dione 161 000 km, Enceladust 202 500 km, Tethys 415 000 km, Hyperion 879 900 km). Ezalatt az időszak alatt (11 nap alatt) 2 000 felvételt készített és 10 milliárd bit (1.1 GB) információt sugárzott a Földre. Ezután egy hintamanőver segítségével kilépett a Föld pályasíkjából és a csillagközi tér felé vette az irányt.