A Curiosity egy marsi éves szolgálatának emlékére készítette az alábbi képet a Mars körül keringő Mars Reconnaissance Orbiter (MRO) a roverről. A fotóhoz a HiRISE nevű kameráját használta amin tökéletesen kivehető a robot és a marsi porba rajzolt nyomvonala. (A fotóra kattintva nagyban is megnézhető)

Idén tavasszal fedezte fel Cristovao Jacques a C/2014 E2 Jacques üstököst, a SONEAR Brazíliai obszervatóriumában. Azóta, ahogy egyre közelebb érkezett a Naphoz, úgy növekedett a fényessége is, ami a napokban már +6.0 magnitúdó környékét is elérte. Ezzel pedig már szabad szemmel is észlelhetővé vált...

Persze a helyzet nem ilyen egyszerű. Mivel közel mozog a Naphoz így észlelése csak korlátozott időpontokban lehetséges. Mindemellett alacsonyan is van, így ez megint tovább rontja a megfigyelést. Szerencsére viszont egy hét múlva már jóval jobb esélyekkel lehet próbálkozni vele, mivel addigra már a Hold is lefogy a felére (ugye tudja mindenki, hogy "szuperhold" van?!), illetve az üstökös is kétszer olyan magasan lesz mint most. Ja igen, a lényeget majdnem elfelejtettem: merre is keressük?

A megtalálásához a legkönnyebb módszer, ha először megpróbáljuk megtalálni a Vénuszt. Ezt a hajnali időszakban, a Nap feljövetele előtt kell megtennünk úgy, hogy észak-keleti irányba nézünk és a legfényesebb "csillagot" keressük. Ez szinte biztos, hogy a Vénusz lesz, mivel nála csak a Hold (és a Nap) fényesebb az égbolton. Időben olyan 4:00 után már próbálkozhatunk, egészen a Nap feljöveteléig, ami most 5:00 körül van. 

A szabad szemes vizsgálathoz ideális feltételek kellenek, mivel a +6.00 magnitúdó a "leghalványabb, de még éppen látható" fényességnek felel meg. Nagyvárosokban felesleges próbálkozni vele, szinte kizárt, hogy látszódjon bármi is. Viszont aki hajlandó hajnalban utazni egy kicsit, egy kevésbé fényszennyezett környezetbe, annak már nagyobb esélye lehet kiszúrni az üstököst. Persze, ha van már egy kisebb távcsövünk (50mm-es pl.), jóval jobbak lesznek az esélyeink. Keresni nem egy klasszikus üstököst formát kell, mivel igazából csak a kómája látszik. Csóvát nem fogunk találni, így egy ködös pamacs lesz majd az üstökös. Nagy valószínűséggel augusztus elejéig próbálkozhatunk a megfigyeléssel, ezután szépen lassan elhalványodik és eltűnik az égboltról.

Soha nem látott kép került elő a napokban a Jupiter Európé nevű holdjáról. A fotót még a NASA Galileo szondája készítette 1997-ben és egy 163 km x 167 km-es területet foglal magában. A világos területeken viszonylag tiszta, míg a 'rozsdásabb' barna területeken sókkal és szerves vegyületekkel kevert vízjég látható. A hold amúgy a Naprendszer egyik olyan tagja ahol potenciális esélye is lehet akár az életnek, mivel az ehhez szükséges folyékony víz megtalálható rajta. Felszíne 10-15 km vastag vízjég amit 90 km mély óceán követ. Mivel a Földön is találtak extrém környezetben életet, így nem elképzelhetetlen, hogy ez akár az Európén is létrejöhetett, de ezt későbbi kutatások fogják csak tisztázni (előre láthatólag 2020 környékén indulnak az Európé Jupiter-rendszer küldetés (EJSM) keretében)

A galériában további képek, illetve fantáziarajzok nézhetők a holdról:

Éjszakai világító felhők Hollandiából. Ha nem rémlene, hogy miről is van szó, íme pár korábbi poszt a jelenségről (itt, itt és itt) /A képre kattintva nagyban is megnézheted.../

Bár szorosan nem kapcsolódik az oldal témájához, azért valahol még is beleillik ha egy-egy olyan programot mutatunk be ami valamilyen formában kötődik a természettudományokhoz. Az aWeather egy egyszerű időjárás előrejelző program ami sok hasonló alkalmazáshoz képest nem az elkövetkező napok időjárását mutatja meg, hanem a közeljövő, azaz a pár órán belül várhatót. Hisz hányan ne szerettük volna tudni, hogy egy mai napra tervezett strandolást vajon keresztül húzza-e egy zivatar, vagy marad a zavartalan napsütés. Nos, a program ezt tudja nekünk megmutatni. A keresésnél megadhatunk egy település nevet vagy kérhetjük, hogy GPS alapján mondja meg az aktuális időt. Nincs semmi felesleges menüpont és keresni sem kell a különféle eredményeket, hisz mindent egy oldalon láthatunk. A program amúgy saját fejlesztés, így ez egy kis önreklám (ami remélem senkit nem zavar) :)

Ha pedig tetszik (vagy épp nem), nyugodtan jelezzétek, hisz minden információ hasznos lehet számomra. 

Az elmúlt hetekben már többször is szóba került (itt és itt) a Rosetta szonda útja mivel lassan eléri sok évnyi utazása után a végső célállomását, a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstököst. Az animáció készítésekor 86 000 km-re járt az üstököstől, a jelenlegi távolsága pedig már csak 36 000 km. Természetesen az animáción látható forma nem a valódi alakja az üstökösnek, optikailag torzult még a kép. A valódi kinézetéről csak a közelebb készült fotókból lehet majd 'következtetni' (ahogy egyre közelebb ér, úgy lesznek a képek is egyre pontosabbak...) 

A Messier 106 egy olyan spirálgalaxis ami egész kis méretű, miközben rendkívül fényes maggal rendelkezik. Az ilyen galaxisokat nevezik Seyfert típusú galaxisoknak is. A napokban publikált anyag egy kompozit kép a 23 millió fényévre található csillagvárosról amit a Chandra röntgen képéből (kék), a VLA rádió hullámaiból (lila), Spitzer infravörös (piros) és a Hubble látható tartományban (sárga és kék) készített képéből szerkesztettek össze. A fotón jól látszik a két karja melletti újabb két kar (a kék és lila színek) amik eredetét sokáig csak találgatták a tudósok. Mostanra viszont megszületett a válasz: a rádióhullámú képeken jól látszik a kiáramlás a szupermasszív fekete lyukból ami keresztül halad a környező anyagon, felkavarva azt. Az ebből keletkező 'hullámok' pedig azok a 'karok' amiket a képen is láthatunk.

Pár napja volt szó a Rosetta szonda üstököséről, most pedig itt egy grafika annak méretéről...

2004 márciusában indult útjára a Rosetta űrszonda melynek feladata a 67P/Csurjumov-Geraszimenko üstökös vizsgálata. A szonda két részből áll: egy keringő (Rosette) és egy leszálló (Philae) egységből. A tervek szerint idén nyáron közelíti meg az üstököst majd novemberben leszállást kísérel meg a felszínére. Jelenleg a megközelítés vége felé jár, a vizsgálatkor a távolsága 350 000 km volt, így már adatokat is tudott szolgáltatni a kutatók számára. Amúgy a misszió 'pontos' alakulását kiválóan lehet követni ezen a 3D-s mini oldalon...

A visszaérkezett adatokból tisztán látszik, hogy az üstökös, még a Naptól 'dupla-marsi' távolságra is veszít anyagot magából. A számok alapján másodpercenként 3 dl vízveszteséget érzékel a Rosetta amivel nagyjából 100 nap alatt tudna megtölteni egy olimpiai medencét. Persze ez a mennyiség hamar nőni fog, hisz ahogy közelít a Nap felé úgy fog még több anyag kiáramlani az üstökösből.

Andrew Bodrow egy híres panoráma készítő aki előszeretettel gyárt, a marsi tájon munkát végző Curiosity robot képeiből jobbnál-jobb panoráma képeket. Legújabb munkája a 647. napot dolgozza fel mintegy 134 kép felhasználásával. Persze érdemes megnézni a többi munkáját is, mivel jó pár igazán szép anyag is van közötte.