A hétvégi szuper-holdfogyatkozás után még tartogat izgalmakat az idei nyár csillagászati szempontból. Nem, nem valamelyik látványos csillaghullásra gondolunk most, hanem két bolygóközelségre amiket még szabad szemmel is jól láthatunk. Ez a két, naprendszer-beli égitest a Mars és a Szaturnusz. 

A Mars esetében ilyen közelségre 2003 augusztusa óta nem volt példa. Bár a minimum távolságon már túl vagyunk (júli 27), a közelségéből fakadóan még egy jó darabig látványos része lesz az égboltnak.

Ennek alkalmából a Hubble is készített pár képet a vörös bolygóról, ahol jól láthatóak a felszíni alakzatok, porvihar (déli féltekéről indult és a bolygó egy jelentős részére kiterjedt) illetve a sarki sapkák.

A Szaturnusz esetében nagyjából egy hónapja volt (június 27) a legkisebb távolságunk, de az égitest még most sem jár messze a Földtől. Szabad szemmel is könnyen kiszúrhatjuk az éjszakai égbolton mivel az egyik legfényesebb objektum jelenleg (a csatolt kép magyarországról látható, éjfél körül, déli irányba)

Természetesen a Hubble itt sem felejtett el képeket készíteni, így igazán lenyűgöző fotók kerültek ki a bolygóról. Ahogy a Marson, úgy a Szaturnusz északi féltekén is vihar tombol, mivel a bolygó dőléséből fakadóan a nap sugarai hevítették a légkört (a Szaturnusz szezonális változásait a bolygó 27 fokos tengelyirányú dőlése okozza és ez felelős az északi pólus közelében látható, fényes felhők sorozatának, amelyek egy széteső vihar maradványai).

Forrás: http://hubblesite.org és https://www.skyandtelescope.com

Az elmúlt hetekben sikerült újra nem gépközelben lenni, így lemaradtunk sajnos a Rosetta üstökös híreinek publikálásáról. Ennek pótlásaként álljon itt mindenek előtt egy kép az üstökösről és a belőle kilövellő anyagfelhőről:

Illetve egy bónusz képről amin az üstökös látható, ha elérné a Földünket (persze, ilyen formában soha nem láthatnánk, de talán a méreteit fel tudjuk így fogni)

Folytatjuk persze a blogot, illetve aki szívesen jelentkezne szerkesztőnek az írhat is nekünk.

A Szaturnusz körül keringő Cassini szonda készítette ezt a képet, amin a bolygó hatodik legnagyobb holdja, az Enceladus látható. A felvétel különlegességét az adja, hogy a már az önmagában is gyönyörű képen gejzír kitörések (is) láthatók. A kitörések "gőzének" összetétele víz, méghozzá folyékony víz. Emellett tartalmaz még vízgőzt és nyomokban szerves molekulákat, aminek származása valószínűleg a felszín alatt húzódó tengerek. Ezzel pedig bekerült a potenciálisan esélyes, lehetséges földönkívüli életet hordozó égitestek közé. Jelenleg 101 gejzír forrást ismerünk...

Chandra, a NASA egyik űrteleszkópja most ünnepli 15. születésnapját. Az 1999-ben felbocsájtott eszköz röntgen tartományban fotózza a világűrt és készíti csodásabbnál csodásabb képeit. Ezen ünnep alkalmából kiadott a NASA négy, eddig még soha nem látott képet amin híres szupernóva maradványokat örökített meg. 

A Rosetta szonda 12 000 km-es távolságból készített animációja a 67P/Churyumov-Gerasimenko üstökösről.

Nincs mit hozzáfűzni, ilyen az űrből a sarki fény. 

Kereken egy év múlva érkezik céljához, a Plutohoz, a 2006-ban felbocsájtott New Horizons szonda. Ennek "alkalmából" a szondát kezelő tudósok beindították a hajtóműveit, hogy korrekciós műveleteket hajtsanak végre. Szóval indul a visszaszámlálás, egy év múlva pedig talán már fotókat is közölhetünk a Naprendszer utolsó, máig ismeretlen "bolygójáról".

Addig pedig íme egy kép a Plutoról, a Hubble Űrteleszkóp "szemével":

Ugye nem maradt le senki a hétvégi, (média által) "szuperholdnak" nevezett jelenségről? Ennek a lényege, hogy a Hold, pályájának a Földhöz legközelebbi pontján tartózkodik és telihold van, amiből kifolyólag nagyobbnak látszik a megszokottnál. Nos, készült erről jó pár fotó is, mi pedig ezekből szemezgettünk... (Galéria a képre kattintás után)