A csillagászkodás első ránézésre egy drága (és unalmas) hobbynak tűnhet. Ez persze nem igaz mert csillagászkodni, még ha nem is 'komoly' szinten bárki nekiláthat (illetve messze nem unalmas). Ennek a legegyszerűbb formája amikor kimegyünk az udvarra és felnézünk az égre. No persze, ettől még nem lettünk csillagászok hisz ahhoz már egy minimális elhivatottság (tanulás, vágy.. stb) kell de a csillagászat alapjaival máris megismerkedtünk. Első lépésnek tökéletes!

Aki nem unta el (vagy pont elunta) az égbolt bámulását az esetleg megpróbálhatja feldobni ezzel-azzal. Például csillagképek keresésével. Figyelem, nagy titok lepleződik le: az égbolton látható fehér (színes?) pöttyök bizony rendszert alkotnak. A rendszerek pedig ritkán változnak. Így az emberek, talán a különféle sámáni tudatmódosítóknak köszönhetően, mindenféle formát kezdtek el látni ezekben. Így születtek meg a csillagképek amik nem mások mint a mérhetetlen emberi fantázia bizonyítékai. Pontokat összekötő vonalak amiket ha jól kötünk mindenféle csodálatos alakzatokat kapunk. Minden népnek megvoltak a saját csillagképei, még nekünk magyaroknak is. Ezen csillagképeket aztán idővel mindenhol 'leváltotta' a Görög mitológián alapuló csillagképrendszer, így a csillagászatban is ez honosodott meg.

Idővel, ahogy a technikai eszközök (öö.. távcsövek) fejlődtek szükségessé vált a csillagképek 'modernizálása' is. Ez a modernizálás igazából annyit jelentett, hogy bevezettek új, halványabb csillagokból álló csillagkép elnevezéseket is. Például az északi égbolton: Hiúz, Zsiráf, Gyík, Szextáns.. illetve a délin: Körző, Légszivattyú, Oktáns, Tájoló vagy a Távcső. Ezekkel együtt jelenleg 26 darab északi, 17 darab egyenlítői és 45 darab déli csillagképről beszélhetünk.

Na most már tudjuk, hogy léteznek csillagképek. De hogyan találjuk meg őket? Erre a problémára találták ki a csillagtérképeket. Régen a tengeri vagy akár nagyobb szárazföldi utak esetében a csillagképek segítették a tájékozódást így szükségessé vált ezen csillagképek papírra vetése. A Mi amatőr csillagászkodásunknak is ezen térképek fognak segíteni.. Ehhez nem kell mást tennünk mint memorizálni vagy kinyomtatni egy ilyen képet és kiállni vele az égbolt alá. Jó játék lehet az is, hogy megpróbálunk minél többet megtalálni belőlük (na jó, ez annyira nem jó játék) csak arra figyeljünk, hogy a sötétben kell egy kis idő mire a szemünk hozzászokik a fényviszonyokhoz (ideális esetben 5 perc).

Sokat segíthet ezen a problémán egy halvány vörös fényű lámpa vagy egy telefonunkon/laptopunkon/tabletünkön futó, vörös képernyő módba kapcsolható csillagászati alkalmazás is (iPhone-ra: Star new, SkyORB vagy a személyes kedvencem a Stellarium Mobile • Android-ra: Mobile Observatory, SkEye, SkyMap, Star Chart, Vortex Planetary, Stellarium • WP 7-8-ra: SkyMap • Symbianra: Stellarium Mobile, Astroller, Star Chart • PC-re, Mac OS X-re illetve Linux-ra: látványos és egyszerű használni - Stellarium)

Na de hogyan találjunk meg bármit is az égbolton? A legegyszerűbb módszer az amikor kiválasztunk egy általunk ismert objektumot (általában ez a Göncölszekér szokott lenni) és elindulunk tőle valamely irányba. Ezt az utat aztán a térképen is követjük, így megtalálva a különféle csillagképeket. Mivel az égbolt, vagyis a föld forog így ezen csillagképek idővel máshol lesznek, tehát sok-sok óra után ne keressük őket ugyanott. Persze nem kötelező a Göncölszekérrel kezdeni, erre tényleg jó bármelyik csillagkép amit aztán az égbolton is meg tudunk találni. Egy a lényeg: mivel mi Magyarországon élünk ezért válasszunk északi égboltos csillagtérképet mert mi csak ezt a felét látjuk éjjel az égbolton.