Ameddig áll a NASA oldala (az amerikai kormány szünetelése miatt) addig szemezgetünk innét-onnét érdekességeket. Talán sokan nem tudjátok, de van egy csillag ami az egyik legérdekesebb vizsgálódási célpont az exobolygó kutatás szempontjából. A Formalhaut, azaz a hal szája csillag a Déli Hal csillagkép legfényesebb és egyúttal az égbolt egyik legfényesebb csillaga (északi égboltról is látszik).

Érdekességét persze nem ez adja. A 25 fényévre lévő csillag körül először az IRAS infravörös csillagászati műhold fedezett fel porkorongot, ezt később a Hubble űrtávcső is megörökítette. Ennek a mérete hatalmas, szélessége 16 CsE, vastagsága nagyobb mint 2 CsE, a távolsága a Fomalhattól pedig 140 CsE (a Plútó maximális távolsága a naptól 50 CsE). A csillag környezetét először 2004-ben, a Hubble nagyfelbontású kamerájának koronográfjával sikerült leképezni. (A koronográf kitakarja a központi csillag vakító fényét, láthatóvá téve a sokkal halványabb régiókat.) A képen világosan kirajzolódott egy jól behatárolható belső peremmel rendelkező gyűrű, amelyből bolygók keletkezhetnek.

Fomalhaut és porkorongja. Balra a Hubble, jobbra az ALMA teleszkóp felvétele.

A Fomalhaut porkorongjának egyenetlen eloszlásából (belső pereme nem elmosódott, hanem éles, ami arra enged következtetni, hogy ezen az oldalon valami kitakarította a port), valamint abból, hogy középpontja nem esik egybe a csillagéval, következtettek bolygók meglétére. A porkorongon belüli egyik folt az egymást két évvel követő felvételeken elmozdult, az elmozdulás mért mértéke megegyezik a bolygó tömegéből számíthatóval. 

A bolygót Fomalhaut B-nek nevezték el, ami az első olyan exobolygó amit nem csak, hogy lefotóztak, de a keringését is ki tudták mutatni. A központi csillaga nagyon fiatal, mindössze 100-200 millió éves. Rövid élete lesz, mintegy 1 milliárd évig fog világítani (a Napunk most jár 5 milliárd évnél). 

Fomalhaut A és a Fomalhaut B bolygó

A bolygó keringési periódusa 872 év, csillagától való távolsága pedig 119 CsE (a Plútó maximális távolsága a naptól 50 CsE). Tömege nagyjából 0,3 és 2 jupitertömeg között van. Ehhez képest meglehetősen fényes. Ezt valószínűleg a körülötte létrejött, a Szaturnuszénál jóval nagyobb gyűrűrendszer okozhatja amiből, ha jól sejtik a tudósok, még nem jött létre kísérő (hold). A bolygó mérete valahol a Föld átmérőjének néhányszorosa lehet, igaz régebben még a Szaturnusznál is nagyobbnak gondolták. 

Herschel infravörös tartományú felvétele. A csillag és a porgyűrűje.

Persze, az igazi érdekesség még mindig nem ez. Ugyanis nemrég fedezték fel, hogy egy harmadik objektum is kering a csillag körül, amit LP 876-10-nek, mostanában pedig Fomalhaut C-nek hívnak. A Fomalhaut C egy vörös törpe ami viszonylag távolabb kering a Fomalhaut A-tól. Egy ideig úgy gondolták, hogy nem egy rendszert alkotnak, a napokban bejelentett hír viszont megerősítette, az LP 876-10 a Fomalhaut naprendszer tagja. 

A bel­ső, a gyű­rű ré­szecs­ké­i­nél gyor­sab­ban ke­rin­gő boly­gó ener­gi­át ad a por­ré­szecs­kék­nek, ez­ál­tal ki­fe­lé ta­szít­va azo­kat, míg a kül­ső, las­sab­ban ke­rin­gő boly­gó el­szív­ja azt, így be­fe­lé moz­gat­ja a ré­szecs­ké­ket. A ha­tá­sok ere­dő­je­ként a gyű­rű szé­lei éle­sek lesz­nek. Ilyen ef­fek­tus­ra a Nap­rend­szer­ben is van pél­da, gon­dol­junk a Sza­tur­nusz gyű­rű- és hold­rend­sze­ré­nek köl­csön­ha­tá­sá­ra, de így "te­rel­ge­tik" az Urá­nusz egyik gyű­rű­jét a Cor­de­lia és Op­he­lia hol­dak is. [AL­MA (ESO/NA­OJ/NRAO)/B. Sax­ton] Forrás: gothard.hu


A felfedezések valószínűleg nem érnek itt véget. Az ALMA antennáival vizsgálva további információkat tudtak meg a rendszerről. Ezek közül a legérdekesebb mindenképp az, hogy valószínűleg egy második bolygó is kering a csillag körül. Legalábbis a szimulációk alapján ez tűnik a legvalószínűbbnek.