Jelenleg több fronton is folyik a Mars kutatása aminek az egyik kimondott célja, hogy kiderítsék, milyen formában volt (esetleg van) a bolygón víz. Nemrég a NASA kilencéves robotja, az Opportunity tett olyan felfedezést amely újra megerősíti, hogy a Marson valamikor nagy mennyiségű víz volt. Sőt, a kilenc éves robot még azt is bizonyította, hogy ez a víz iható víz lehetett mivel a megtalált agyagásvány létrejöttéhez pH semleges víznek kellett azon a területen lennie.

A felszíni robotok mellett a Mars körül is folyik a kutatás. Az európai Mars Express szonda már évek óta fotózza a felszínt, feltérképezve a bolygó legapróbb részletét is. A nemrég visszaküldött képekből a tudósok arra következtetnek, hogy a meg nem nevezett régióban, a Tagus Valles közelében szintén nagy mennyiségű folyékony víz lehetett.

Ennek egyik bizonyítéka a képen, a jobb oldalt felül (kép tetejénél, nagyjából középvonalban) látható kráter mellett a kanyargós kiszáradt folyómeder. Ha színes topográfiai képen nézzük akkor máris szembetűnőbb a víz nyoma (alsó kép)

A perspektivikus képen más bizonyítékot is találtak. Az itt látható fotón több földcsuszamlás nyoma is látszik ami azt feltételezi, hogy a kráter falát előtte víz gyengítette, illetve deformálta. 

Egy másik szögből nézve szintén jól látszanak a kráter szélénél a földcsuszamlások nyomai ami megerősíti a tudósok feltételezéseit, hogy a régióban valamikor folyékony víz erodálta a felszínt.

De nem csak a víz formálta ezt a területet. A lenti 3D-s képen, a bal felső saroknál látható sötét réteg például vulkáni tevékenységre utal. 

1971. július 31.-e nagy nap volt Pavlics Ferenc életében. 42 éve, pontosan ezen a napon indult először útjára gyermeke, a holdautó (Lunar Roving Vehicle, LRV). Tegnap már említettem, hogy az Apollo–15 vitt fel először egy idegen égitestre járművet, amit viszont kihagytam az írásból az az, hogy ennek a holdautónak a tervezője, az 56'-ban Amerikába költöző Pavlics Ferenc volt. A világ első Földön kívüli járműve, a holdi talajviszonyokra tervezett különleges kerekének köszönhetően, három napig sikeresen működött a Holdon 1971-ben, az Apollo–15 űrhajó holdra szállása alkalmával, majd másik két példánya 1972-ben az Apollo–16 és az Apollo–17 űrhajók járműveként is. Amúgy az autó kerekének a szerkezete az ő szabadalma.

A NASA az Apollo–14 sikeres visszatérése után a tudományos program kibővítése mellett döntött. Ennek eredményeképpen lehetőség nyílt új műszerek és eszközök, többek között egy holdautó szállítására. Pavlicsot 1969-ben a holdjármű tervezéséének és kivitelezéséének felelősévé nevezték ki. A munka 17 hónapig tartott. Az autó sikeresen működött, köszönhetően a Pavlics által tervezett különleges kerekeknek, amelyeknek az égitest egyenetlen, poros és köves talaján is biztosítaniuk kellett a rugalmasságot és a manőverezőképességet. A légmentes környezetben és a nagy hőmérséklet-ingadozásban a földi gumitömlők használhatatlanok, ezért a kerekek abroncsát kellően rugalmas titán fémspirálból készítették. Jelenleg mindhárom holdautó a Holdon 'parkol', nem hozták haza őket...

A holdautók soha nem tudtak volna a Földön közlekedni mivel a földi gravitáción összeroppantak volna az űrhajósok és a műszerek súlya alatt. Viszont a Holdon, ahol 6-szor kisebb a gravitáció, ez a súly már nem jelentett problémát. Az autók tömege, mivel nagyrészt alumíniumból készültek, 208 kg volt. A szerkezetet úgy alkották meg, hogy összehajtogatva lehessen szállítani a holdkomp alsó részében. A holdautó menetkésszé tétele 20 percig tartott. Az autó meghajtásáról kerekenként egy-egy 0,186 kW (0.25 lóerő) teljesítményű elektromotor gondoskodott, 80:1 áttétel mellett. Úgy tervezték őket, hogy a Holdon akár 180 km távolságot is megtehessenek és 78 órán át működőképesek legyenek.

1971. július 30.-án - pont 42 éve - ezen a napon érte el a hold felszínét az Apollo-15. Az Apollo-program kilencedik repülése volt ez, egyben a negyedik olyan, amelynek során űrhajósok szálltak le a kísérőnkre. Dave Scott parancsnok és Jim Irwin holdkomp pilóta a küldetés 13 napos idejéből három napot tartózkodott a holdfelszínen, négy holdsétát végezve.

Az Apollo–15 legnagyobb újítása az első holdjáró (holdautó) feljuttatása és használata volt, amely megkönnyítette az űrhajósok munkáját. A holdautóval 27,9 km-es utat tettek meg, de alkalmas lett volna 60 km megtételére is, azonban biztonsági okokból a holdkomptól sohasem távolodtak el 7 km-nél messzebbre vele. A holdjáró tervezését a magyar származású Pavlics Ferenc vezette mérnökcsoport végezte. Az asztronauták már az újabb típusú, főként a holdjáró szabta követelmények miatt áttervezett, a mozgást megkönnyítő űrruhában repültek. Újdonságként a program keretében először Scotték juttattak ember irányította űrhajóról indított szondát Hold körüli pályára, amely a gravitációs teret és a napszelet vizsgálta.

/ Forrás: Wiki /