A NASA Viking űrszondája 37 éve és 4 napja küldte vissza azt a képet amely több mint 20 éven át megosztotta az űrkutatással, csillagászattal foglalkozó embereket. A fotó a Mars Cydonia nevű területéről készült és egy humanoid fejre hasonlító képződmény látszik rajta. A régióról sajnos nem sok – magas felbontású – kép készült, így egészen 1997-ig várni kellett a Mars Arc rejtélyének megoldására..

A NASA állítása szerint az illúziót csak a fény és árnyék játéka keltette. Persze ezt sokan nem akarták elhinni, sőt mikor digitálisan feljavították a fotókat, még piramisokat és egyéb épületeket is felfedezni véltek rajtuk. Így maradt fent egészen a 90'-es évek végéig a Mars Arc legendája...

Ekkor újra a figyelem középpontjába került vörös szomszédunk aminek eredményeként szondák tucatját indítottuk felé. Ezen szondáknak, főként a jobb minőségű kamerák miatt, sikerült végérvényesen pontot tenniük a 20 éves rejtélyre. A Mars Arc nem más, mint a sziklák, a homok, a szél, földcsuszamlások és a fény-árnyék játéka, ami mégis jelentőségteljes a geológusok számára, mivel földcsuszamlásai rengeteg adattal szolgálhatnak a Mars eróziós folyamatairól.

[↑] A Mars Arc a fotó képzeletbeli középpontjától kicsit lejjebb található. A képet a Mars Express készítette.

[↑] A 'modern' Mars Arc

Legutóbb kitárgyaltuk, hogy a csillagászkodást bizony bárki elkezdheti illetve megismerkedtünk a csillagképekkel és a csillagtérképpel. A mai részben az égbolton látható pontokról fogunk beszélni. Nem árulok el nagy titkot ha azt írom, nem minden az aminek látszik egy szép csillagos éjszakán..

<Folytatás a tovább gomb után..>

Biztos ismeritek azt a jelenséget amikor a hold, mielőtt felmászna az égbolt magasabb részére, nagyobbnak látszik. Ezt hívják holdillúziónak (vagy jómagam "szuperholdnak"). Valójában ilyenkor a hold ugyanakkora mint a magasabban járó változatánál csak az agyunk játszik és hiteti el velünk, hogy nagyobb. Ezt egy sima fényképezővel be is bizonyíthatjuk. Két fotót kell csak csinálnunk: egyet mikor kel fel illetve egyet mikor már magasan jár.. Amiket aztán ha összevetünk, láthatjuk, hogy a Hold valójában végig ugyanakkora maradt.

Erre a jelenségre több magyarázat is létezik bár mindegyik abból indul ki, hogy optikai csalódásról van csak szó. Az egyik legközismertebb magyarázata a holdillúziónak, amely évszázadokra nyúlik vissza és modern formájában 1962 óta ismerjük Kaufman és Rock leírása alapján. Eszerint a teória szerint azért látjuk nagyobbnak a horizonton a Holdat, mert messzebbinek tűnik, mint amikor a zeniten van. Ennek megfelelően az égboltot nem félgömb alakúnak észleljük, hanem egy belapult kupolához hasonlóan. Ha pedig az azonos méretű retinális kép távolabb van, az nagyobb tárgyat jelez. 

Egy másik elmélet szerint a környezetben látható tárgyakhoz (fák, villanykarók, épületek) viszonyítva tűnik nagyobbnak a Hold, míg a zeniten a Hold tűnik kisebbnek a nagy felülethez képest. Ehhez a teóriához kapcsolódik az Ebbinghaus-illúzió. Habár a két belső kör ugyanakkora, az egyik kör, amelyet a nagyobb körök vesznek körül, kisebbnek látszik, mint a másik, amelyet a kisebb körök vesznek körül.

Az Európai Űrügynökség (ESA)/NASA SOHO rögzítette a következő képet amin egy hatalmas koronalyuk látható a nap északi pólusa közelében (2013. július 18). A koronalyukak nyitott mágneses mezejű képződmények, amelyeken keresztül részecskék (elektronok, protonok, hélium-atommagok) áramlanak ki a Napból és napszelet, illetve geomágneses viharokat okoznak a földön.  

A csillagászkodás első ránézésre egy drága (és unalmas) hobbynak tűnhet. Ez persze nem igaz mert csillagászkodni, még ha nem is 'komoly' szinten bárki nekiláthat (illetve messze nem unalmas). Ennek a legegyszerűbb formája amikor kimegyünk az udvarra és felnézünk az égre. No persze, ettől még nem lettünk csillagászok hisz ahhoz már egy minimális elhivatottság (tanulás, vágy.. stb) kell de a csillagászat alapjaival máris megismerkedtünk. Első lépésnek tökéletes!

Aki nem unta el (vagy pont elunta) az égbolt bámulását az esetleg megpróbálhatja feldobni ezzel-azzal. Például csillagképek keresésével. Figyelem, nagy titok lepleződik le: az égbolton látható fehér (színes?) pöttyök bizony rendszert alkotnak. A rendszerek pedig ritkán változnak. Így az emberek, talán a különféle sámáni tudatmódosítóknak köszönhetően, mindenféle formát kezdtek el látni ezekben. Így születtek meg a csillagképek amik nem mások mint a mérhetetlen emberi fantázia bizonyítékai. Pontokat összekötő vonalak amiket ha jól kötünk mindenféle csodálatos alakzatokat kapunk. Minden népnek megvoltak a saját csillagképei, még nekünk magyaroknak is. Ezen csillagképeket aztán idővel mindenhol 'leváltotta' a Görög mitológián alapuló csillagképrendszer, így a csillagászatban is ez honosodott meg.

Idővel, ahogy a technikai eszközök (öö.. távcsövek) fejlődtek szükségessé vált a csillagképek 'modernizálása' is. Ez a modernizálás igazából annyit jelentett, hogy bevezettek új, halványabb csillagokból álló csillagkép elnevezéseket is. Például az északi égbolton: Hiúz, Zsiráf, Gyík, Szextáns.. illetve a délin: Körző, Légszivattyú, Oktáns, Tájoló vagy a Távcső. Ezekkel együtt jelenleg 26 darab északi, 17 darab egyenlítői és 45 darab déli csillagképről beszélhetünk.

Na most már tudjuk, hogy léteznek csillagképek. De hogyan találjuk meg őket? Erre a problémára találták ki a csillagtérképeket. Régen a tengeri vagy akár nagyobb szárazföldi utak esetében a csillagképek segítették a tájékozódást így szükségessé vált ezen csillagképek papírra vetése. A Mi amatőr csillagászkodásunknak is ezen térképek fognak segíteni.. Ehhez nem kell mást tennünk mint memorizálni vagy kinyomtatni egy ilyen képet és kiállni vele az égbolt alá. Jó játék lehet az is, hogy megpróbálunk minél többet megtalálni belőlük (na jó, ez annyira nem jó játék) csak arra figyeljünk, hogy a sötétben kell egy kis idő mire a szemünk hozzászokik a fényviszonyokhoz (ideális esetben 5 perc).

Sokat segíthet ezen a problémán egy halvány vörös fényű lámpa vagy egy telefonunkon/laptopunkon/tabletünkön futó, vörös képernyő módba kapcsolható csillagászati alkalmazás is (iPhone-ra: Star new, SkyORB vagy a személyes kedvencem a Stellarium Mobile • Android-ra: Mobile Observatory, SkEye, SkyMap, Star Chart, Vortex Planetary, Stellarium • WP 7-8-ra: SkyMap • Symbianra: Stellarium Mobile, Astroller, Star Chart • PC-re, Mac OS X-re illetve Linux-ra: látványos és egyszerű használni - Stellarium)

Na de hogyan találjunk meg bármit is az égbolton? A legegyszerűbb módszer az amikor kiválasztunk egy általunk ismert objektumot (általában ez a Göncölszekér szokott lenni) és elindulunk tőle valamely irányba. Ezt az utat aztán a térképen is követjük, így megtalálva a különféle csillagképeket. Mivel az égbolt, vagyis a föld forog így ezen csillagképek idővel máshol lesznek, tehát sok-sok óra után ne keressük őket ugyanott. Persze nem kötelező a Göncölszekérrel kezdeni, erre tényleg jó bármelyik csillagkép amit aztán az égbolton is meg tudunk találni. Egy a lényeg: mivel mi Magyarországon élünk ezért válasszunk északi égboltos csillagtérképet mert mi csak ezt a felét látjuk éjjel az égbolton.