10 éve, 2004. január 4-én landolt a Marson az amerikai MER (Mars Exploration Rover) program első robotja, a Spirit marsjáró. Társával, az Opportunity-val, a Mars felszínének kémiai és fizikai vizsgálata volt a feladatuk. Elsősorban arra a kérdésre keresték a választ, hogy volt-e víz, illetve alkalmas volt-e a Mars élet fenntartására a múltban. A küldetéseket sikeresnek tekintették mivel mindkét szonda bizonyítékot talált a marsi víz hajdani létezésére.

A Spirit útja a Marson 2004 és 2011 között.

A robotok hírnevét viszont nem "csak" ezen felfedezés adta, hanem az is, hogy az eredetileg 90 naposra tervezett küldetés helyett hat éven át dolgoztak a Mars felszínén. A tudósok számítása szerint nagyjából 90 nap kellett volna, hogy a marsi por ellepje a napelem táblákat viszont nem számoltak a bolygó légköri aktivitásával ami folyamatosan megtisztította azokat. Küldetése 2010. március 22-én ért véget mikor végleg megszakadt vele a kapcsolat. Ezalatt a hat év alatt majdnem nyolcezer, pontosabban 7730 és fél métert tett meg a vörös bolygó felszínén. 

Marsi naplemente a Spirit szemével.

Igaz, a "karrierje" nem indult valami simán. A leszállást követően jó ideig semmi kapcsolatot nem tudtak létesíteni a szondával. A NASA-nál már komolyan aggódtak a robotért, mikor váratlanul, 24 órával a földet érés után sikerült gyengén venni a jelét egy Madrid melletti antennának. Majdnem egy hónap telt el mire kiderítették, hogy a számítógépének memória modulja okozza a gyenge adatátvitelt mivel megtelt felesleges adatokkal. Szerencsére javítani tudták ezt a hibáját, így nem járt úgy mint több Orosz marsi szonda is.

A küldetése során több jelentős eredményt is elért a szonda:

• Bizonyítékot talált valamikori forró vízforrások létére. Ezt azon amorf szilikátokból tudják a tudósok amiket a kerekével fordított ki a marsi homokból mikor 2009. májusában elsüllyedt egy lazább talajú területen. Jelenlegi ismereteink szerint ilyen szilikátok csak forró vízfolyásoknál alakulnak ki.
• Bizonyítékot talált valamikori sűrűbb légkörre és édesvízre. Karbonátokat talált a felszínen ami sűrű atmoszféra esetén tud csak kialakulni. A kémiai felépítésükből pedig kimutatta, hogy a víz nem volt savas. Ez akár még azt is bizonyíthatná, hogy lehetett a földihez hasonló élet a Marson.
• Bizonyítékokat talált az aktív vízkörforgásra. A Spirit elakadásakor szulfátokat hoztak a kerekei a felszínre. Ez szintén vízzel kellett, hogy kapcsolatban legyen.

Karbonát tartalmú sziklák a Mars felszínén.

Leszállás után...

A táj... Évmilliókkal ezelőtt még lehet nyüzsgött az élettől.

Vajon hányan tudjátok, hogy az Esthajnalcsillag elnevezés miből származik? Segítek.. Van az égbolton egy, minden másnál fényesebb, 'csillag'. Annyira fényes, hogy ha kellően sötét van és a Hold sem látható az égen, képes arra, hogy árnyékot vessen. Sőt, ha tudod hol keresd, még nappal is észreveheted. Látható formában napfelkelte előtt, illetve napnyugta után található meg. Szokták Esti, illetve Hajnal csillagnak is nevezni bár a legismertebb elnevezése az Esthajnalcsillag szó szokott lenni. Ez az égitest ráadásul nem is csillag, hanem egy bolygó... Méghozzá a Vénusz. 

A Vénusz a Föld testvérbolygójának is tekinthető, nála csak a Nap és a Hold fényesebb az égen látható bolygók közül. Maximális fényessége idején 15x fényesebb mint a legfényesebb csillag, a Szíriusz. Megtalálása nem nehéz, mivel közel kering a Naphoz így szinte azzal együtt mozgónak látszik. Napnyugta és napfelkelte környékén a legkönnyebb észrevenni, amit nagyon eltéveszteni sem lehet mivel szinte mindennél fényesebb az égbolton. 

Bár angol a felirat, a rajz talán így is érthető. A Vénusz helyzete látható rajta a Föld és a Nap tekintetében.

A következő napokban egy érdekességet is megfigyelhetünk a Vénusszal kapcsolatban. Jelenleg még napnyugta után látható délnyugati irányban ami a következő pár hét alatt megváltozik. Ha van lehetőségünk minden nap megfigyelni, akkor azt fogjuk látni, hogy napnyugta után egyre közelebb mászik a horizonthoz (és a Naphoz) majd január 11-e után, mintha átfordulna, már napfelkelte környékén pillanthatjuk meg. Ehhez ráadásul különféle Vénusz-fázisok (hasonlóan mint a Holdfázisoknál) is társulnak, amiket akár még szabad szemmel is észrevehetünk. Persze, ha nincs egy sas szeme bennünk akkor elég egy egyszerű távcső is ehhez amivel már hasonlónak láthatjuk mint a Holdunkat. A megfigyelés persze nem lesz ilyen egyszerű, mivel egyre közelebb kerülve a Naphoz, egyre nehezebb lesz megpillantani az égbolton, így még a napokban érdemes próbálkozni vagy várni kell január végéig.

Vénusz fázisok, még 2004-ből. A montázs utolsó képén a 2004. június 8. Vénusz-átvonulás látható. Ez annyira ritka jelenség, hogy csak 120 évente lehet látni.

Bár a NASA-nál is megadták a módját a karácsonyi ünnepnek, hisz csodálatos képeket tettek ki a Szaturnuszról, illetve a környezetéről, mi mégis inkább az egyik kedvenc képünkkel kívánánk kellemes ünnepeket. A fotón a Fomalhaut naprendszer, Fomalhaut b bolygója látható. A Fomalhaut b az első exobolygó amit fotón is megörökítettek, így először pillanthattuk meg egy idegen naprendszer bolygóját.

A 25 fényévre lévő csillag körül először az IRAS infravörös csillagászati műhold fedezett fel porkorongot, ezt később a Hubble űrtávcső is megörökítette. Ennek a mérete hatalmas, szélessége 16 CsE, vastagsága nagyobb mint 2CsE, a távolsága a Fomalhattól pedig 140 CsE (a Plútó maximális távolsága a naptól 50CsE). A csillag környezetét először 2004-ben, a Hubble nagyfelbontású kamerájának koronográfjával sikerült leképezni. (A koronográf kitakarja a központi csillag vakító fényét, láthatóvá téve a sokkal halványabb régiókat.) A képen világosan kirajzolódott egy jól behatárolható belső peremmel rendelkező gyűrű, amelyből bolygók keletkezhetnek.

Fomalhaut és porkorongja. Balra a Hubble, jobbra az ALMA teleszkóp felvétele.

A Fomalhaut porkorongjának egyenetlen eloszlásából (belső pereme nem elmosódott, hanem éles, ami arra enged következtetni, hogy ezen az oldalon valami kitakarította a port), valamint abból, hogy középpontja nem esik egybe a csillagéval, következtettek bolygók meglétére. A porkorongon belüli egyik folt az egymást két évvel követő felvételeken elmozdult, az elmozdulás mért mértéke megegyezik a bolygó tömegéből számíthatóval. 

Az időjárás hazánkban nem volt kegyes az idei Geminidák meteorraj vizsgálatához, a köd és hidegpárna hatására az ország nagy részén semmit sem lehetett látni a hullócsillagokból. Szerencsére ez nem mindenhol volt így a Földön, aminek köszönhetően több remek fotó is készült az idei csillaghullásról...

Geminidák és az Orion csillagkép (a Betelgeuse mellett suhan el éppen)

James Lennie képe

Csalóka kép: valójában éjszaka van rajta, csak a Hold fénye világítja be az eget a hosszú expós fotón

Egy gyönyörű kép Angliából

Geminidák és a Lovejoy üstökös

Dél-Amerikai fotó, egészen pontosan Chileből a San Pedro vulkán lábától.

Szintén a Lovejoy és a Geminidák.

Geminidák tűzgömb Berkó Ernő fotóján

Az év talán legjobban várt meteorraját, a Geminidák maximumát láthatja az aki hétvégén kimegy az égboltot kémlelni. A raj maximumában 100-120 óránkénti meteor is lehet ami idén szombat hajnalra fog esni. A megfigyelést sajnos nehezíteni fogja a telihold felé haladó Holdunk (ami nagyjából hajnali 4-ig fent lesz az égbolton), illetve az előreláthatólag ködös, felhős időjárás is. Viszont ha mégis sikerül elcsípnünk egy derült égboltú hajnalt akkor mindenképp próbáljunk megfigyelni, mivel az év egyik legaktívabb és legszebb meteor hullását láthatjuk rengeteg tűzgömbbel. 

Eredete érdekes történet mivel sokáig nem tudták honnan is származik a raj. Az 1950-es években úgy gondolták, hogy az 1680 évi nagy üstökösből keletkezett a Geminidák de ezt később cáfolták. 1983. október 11-én S. Green és J. K. Davis egy gyorsan mozgó aszteroidát fedezett fel a Draco csillagképben amit a felfedezés után nem sokkal a Geminidák pályáján mozgó égitestként jegyeztek már. Időközben a felfedezett égitest a nevét is megkapta amit ma 3200 Phaethonként ismerhetünk. Feltételezhetően egy másik aszteroidával való ütközés alatt veszthette el, a ma Geminidákként ismert anyagmennyiségét ez a földközeli kisbolygó (ezzel a felfedezéssel bizonyították először, hogy nem csak üstökösökből keletkezhet meteorraj hanem kisbolygókból is).

Egy másik feltételezés szerint a Phaethon valaha üstökös volt. Erre abból következtetnek, hogy a pályája kifejezetten nyújtott, a Merkúr távolságának felére is megközelíti a Napot ami leginkább az üstökösökre jellemző...

A Geminidák Berkó Ernő világhíres fotóján

Vizsgálatára sajnos nem lesz sok időnk mivel maximuma után nagyon hamar csökken a száma, aki pedig mindenképp szeretné látni az nyugodtan próbálkozhat már a mai estén is, így talán még elkerüli a következő napokra ígért ködös, felhős időt.

3200 Phaethon, a Geminidák szülő kisbolygója

Sajnos az utóbbi hetekben igencsak redukálódott a posztok száma a blogon. Ennek nagyon egyszerű oka volt:dolgoznom kellett :) Szerencsére addig sem maradt senki csillagászati hírek nélkül, mivel az év celeb üstököse, az ISON szinte minden online híroldalon kiemelt helyen szerepelt. Jelenleg ott tartunk, hogy elérte és megkerülte a Napot, addig viszont óráról órára változtak a hírek róla: hol temették, hol pedig az évszázad üstökösének kiáltották ki. Még most sem biztos a jövője, de az már elmondható róla, az ISON felrúgott sok szabályt, amit eddig gondoltunk az üstökösök természetéről. Mivel cikk született (és szület) már elég róla, így mi megpróbáljuk inkább képekben bemutatni az ISON elmúlt hónapjait.

2012. szeptember 26. 

Az első hazai fotó az ISON-ról. A képet Horváth Tibor készítette az itt még 18 magnitúdós üstökösről.

2013. április 10. 

Hubble felvétel az üstökösről.

2013. május 8.

Hubble űrteleszkóp felgyorsított videója. Itt még a Jupiter és a Mars között járt az üstökös.

Szintén Hubble felvétel

2013. augusztus 12.

A több hónapnyi 'eltűnés' után újra előkerülő (és erősödő) ISON

2013. szeptember 22.

Szeptemberben...

2013. október 

Az ISON a Marssal és a Regulusal.

Nagyjából 9 magnitúdó környékén jár..

Felgyorsított videó az üstökösről

2013. november

Kanadai amatőr csillagász csodálatos felvétele november elején

November 17.én. 

Képes vizsgálatok az üstökös állapotáról.

Második csóvát növesztett ISON.

Utolsó 'órái' a napközelség előtt..

Tavasztól őszig képekben

és a kérdések kérdése, vajon mit láthatunk belőle?

Egyenlőre semmi sem biztos. Az üstökös megkerülte a Napot, igaz vesztett fényességéből. Sajnos ennek okát még nem ismerjük mivel nem vizsgálható jelenleg. A szondák látóteréből kikerült, a nagyobb földi teleszkópok pedig pár nap múlva fordulnak rá. Talán a jövő hét végére már többet fogunk tudni a mag állapotáról. Ekkor már jósolható lesz az is, hogy szabad szemmel mit fogunk látni belőle. Addig pedig íme pár kép és videó az elmúlt napokból..

ISON a SOHO felvételein. Jól látszik, hogy mennyit halványul a Nap megkerülése után.